Belső hang

Kerekes János: didgeridoo – Föld
Pintér Ágnes: hárfa – Víz
Balázs Gergely: hegedű – Tűz
Gesztelyi Nagy Judit: shakuhachi – Levegő
Lovász Irén: ének – Belső hang 

"Miért félnek az emberek a csendtôl? Igy nem hallják meg belsô hangjukat. Pedig szép lassan visszatalálhatnánk a csendességhez. A jó zenét én a csend meghosszabbításának nevezem. Miért ne találhatnánk meg újra a saját hangunkat, mely belső csendességünkből, a saját lelkünkből szól?
A Belső hang a GYÓGYÍTÓ HANGOK c. lemezsorozat második darabja. A Belső hang egy meditatív belső utazás, az én legmélyén szunnyadó őserők fölébresztése érdekében. A négy természeti őselem: a föld, víz, tűz, levegő bennünk rejlő energiáinak fölszínre hozása a zene, a harmónia természetes eszközeivel. Legbelsőbb énünk mélyére csak a teljes elcsendesedéssel, befelé fordulással, kontemplációval juthatunk. Az énünk mélyén szunnyadó erők érintése a legősibb magyar imádságok, énekek, archaikus népdalok, gregorián dallamok segítségével, a legtermészetesebb húros hangszer, az emberi hang, és a négy elemet megjelenítő hangszerekkel történik. A négy elemet megidéző négy tétel egymásutánja egy személyiségfejlődési utat vázol föl.
 

1.A Föld: a születés előtti élet helye, az anyaméh befogadó, életet adó barlangját idézi. Színe: barna. A föld a gyökér lakóhelye, őseink hagyatéka, a stabilitásunk alapja, az élet lehetősége.
„Szivárvány havasán felnőtt liliomszál,
Nem szereti helyét. El akar bújdosni.
Ki kell onnat venni, új helybe kell tenni,
Ki kell onnat venni, hátha megfoganék…”.
(Székelyföld)
„…
Sokat gondolkodtam a soraink felől
Sokat gondolkodtam még annak előtte
Felségednél sorsunk el vagyon rendelve.
Sokat gondolkodtam a régi atyákról,
E világon való sok bújdosásinkról.”
(Dunántúl)
„A fényes nap immár lenyugodott,
A föld színe sötétben maradott,
Nappali fény éjjelre változott,
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.
(Moldva)
 

2. A víz: magzatvíz, a vizimalom a személyes bánatok lejártatását, kipörgetését, feldolgozását segíti. Színe: kék. A víz a legmegnyugtatóbb, leglazítóbb elem, mert a magzatvízre emlékeztet. A víz a legegyetemesebb purifikációs közeg.
„Pusztinai nagy hegy alatt
van egy forrás titok alatt.
Aki abból vizet iszik…,
Lám én abból vizet ittam,…
(Moldva)
„Túl a vizen van egy malom,
Bánatot őrölnek azon,
Én vagyok annak molnárja,
Ki a bánatot próbálja.
Túl a vizen van egy malom,
Bánatot őrölnek azon
Nekem is van egy bánatom,
oda viszem lejártatom…”.
(Mezőség)
„ … sűrű könnyeimmel…”
(Dunántúl)
„…s egyiket öntözöm a Tatros vizével,
a másikat pedig sűrű könnyeimmel.”
(Gyimes)
 

3. A tűz: tisztítótűz, a szuverén egyéniség önállósódása, önmagára találása. Színe: vörös.
…” csalogatott a két szeme sugára…”
(Gyimes)
„Úgy ég a tűz, ha tesznek rá,
szól a világ, mit hajtok rá,
én is teszek, hadd lobogjon,
kutya világ hadd ugasson!”
(Szatmár)
„…Tüzes nyelveknek szólása,
úgy mint szeleknek zúgása
leszálla az ő fejükre nagy hirtelenséggel…”
(Dunántúl)
 

4. A levegő: a legemelkedettebb tétel, a földi létezés horizontjának kitágítása a transzcendencia irányába. Színe: fehér
„Fújnak a fellegek Somogy megye felől.
Sokat gondolkodtam a soraink felől.
Sokat gondolkodtam még annak előtte,
Felségednél dolgunk el vagyon rendelve…
(Dunántúl)
„Én fölkelék jó reggelt hajnalban,
én fölkelék jó reggelt hajnalban
Megmosdódám bűnös álmaimból,
Megkendőzém arany kendőzőmmel.
Én kimenék ajtóm elejibe,
Föltekinték nagy magos mennyégbe.
Nyitva látám mennyország kapuját,
Azon belül mennyoszág ajtaját…
(Moldva)
 

5. A belső hang: a bennünk lévő mindenség-elemeket integráló teljesség, az elemek együttes jelenléte. A mantra az elemekhez való viszonyunkat fejezi ki. A teremtés extatikus körtáncát, a létezés örömét hirdeti a női-férfi pólusok megjelenésével, az apai- anyai, ádám-évai archetipusok megidézésével.
„Napot is szeretem,
Holdat is szeretem,
a fényes csillagot
leginkább szeretem…
Áldott apa s anya,
ki tégedet szült volt,
aki téged szült volt,
téged felnövelt volt.
Adjon Isten annak
Ezernyi ezer jót,
Ki a te bölcsődet
megrendítette volt!
(Moldva)
Mantra:
Földanya lábam alatt,
Égapa fejem fölött,
Én magam a tengely,
Én magam a tengely.
Gyökereim erősen,
Gyökereim biztosan
Tartanak a szélben,
Tartanak a szélben.
Indulásra készen,
Kalandok elébe,
Erővel testemben,
Békével lelkemben.
Indulásra készen,
Szárnyaim erősen,
Lágyan és merészen,
Röpítenek messze.
Messze föl az égbe,
Vizeknek fölébe,
Tengerek mélyébe,
Vissza le a földbe."
(Lovász Irén)